Szabadság és bizalom - Mit jelent a felnőttség?
Az érési folyamatot sokszor úgy képzeljük el, mint egy növényt, amely egyszer csak kifejlődik a magból. Ez azonban sok szempontból egyáltalán nem így történik meg velünk.
Az érési folyamatot sokszor úgy képzeljük el, mint egy növényt, amely egyszer csak kifejlődik a magból. Ez azonban sok szempontból egyáltalán nem így történik meg velünk.
Szexuális életünk megkezdése előtt úgy hisszük, hogy a szex olyan folyamat, amelyet nemsokára megtanulunk, és onnan már a birtokában vagyunk ennek a tudásnak. Ezzel szemben a szexualitás működése, jellemzői és érzelmi megélése nagyon más a különféle életszakaszokban. Így sokkal inkább beszélhetünk életen át tartó folyamatos változásról.
A mai modern társadalmak embere sokszor úgy érzi, fogódzók nélkül kell átjutnia élete egyik szakaszából a másikba, megküzdenie a felnőtté válás kihívásaival. Másképp van ez a kevés törzsi társadalomban, ahol évszázados, ha nem évezredes rituálék vezetnek át a szakaszokon.
Miért a bizalom az alapja a fejlődésnek? Mi a következménye, ha csak „túlélek”? Hogyan lehet a kapcsolat a legfőbb gyógyír? Mikor, ha nem most? Feldmár András és Büky Dorottya tévelygőknek írott párbeszéde az életszakaszainkhoz kapcsolódó kríziseinkről.
A jó vagy kiemelkedő teljesítményhez szükség van némi stresszre, de ha túlságosan izgulunk, könnyen kialakulhat teljesítményszorongás. Milyen okai, tünetei és fázisai vannak ennek a lelkiállapotnak? Hogyan segít a leküzdésében az élsportolók mintája? Mit tanácsolhatunk az érettségizőknek és felvételizőknek, hogy ne aggódjanak túlzottan a kemény vizsgáktól? És mi köze mindennek a Covid alatti kenyérsütéshez?
A perspektívaváltás pszichológiai háttere az átkeretezés jelenségében rejlik, amelynek során új jelentést tulajdonítunk a körülöttünk lévő eseményeknek. Bár a körülmények ritkán irányíthatók, belső világunk és hozzáállásunk rajtunk múlik.
Kutatásai során Kelly McGonigal amerikai egészségpszichológus rájött, hogy tévedett. Hosszú ideig tévesen démonizálta a stresszt. Amivel szerinte nem leszámolni kell, hanem megszelídíteni.
A sokak által (legalább hírből) ismert bulimia, anorexia vagy túlevés mellett akad pár ritkább, étkezéssel kapcsolatos anomália, amelyek legalább olyan kellemetlenül érinthetik a tőlük szenvedőket.
Az elviselhetetlen lelki fájdalomban, amit néha érzünk, megérinthet minket a halál szele. Elhessegetés és tagadás helyett szembe is nézhetünk az érzéssel. Tanulhatunk, fejlődhetünk általa, sőt a változásunk záloga lehet.
A krízis, a válság az ember személyiségfejlődésének nélkülözhetetlen eleme, a visszatérése törvényszerű. Előfordulhat azonban, hogy egész életünk válságban zajlik.
Amikor változás történik az életünkben, sokféleképpen reagálhatunk. Legtöbbször nem is sejtjük, hogy reakciónkat többek között meghatározhatja születésünk milyensége.
Carpe diem! Élj a mának! – halljuk sokszor a jelenkor egyik mottóját. A hedonizmus jó dolog, a carpe diem is. De csak akkor, ha elhelyezhető a személyes történelmi idősíkba, ha a jelen mellett megjelenik a múlt és a jövő is.
Hol húzódik a határ gyermekkor és felnőttkor között? Mit akar a nagykamasz és mire vágyik a szülő ebben az életszakaszban? Mire van valójában szüksége a szülőből (szülőtől) a felnőtté váló gyerekének? Hogyan alakulhat ki viszonylag harmonikus felnőtt-felnőtt viszony szülő és gyerek között? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus segítségével a most hétvégén esedékes gyermeknap előtt.